 |
|
Puszták népe - Magyar kerecsensólymok Nyugat-Afrikától Kazahsztánig |
(2009/11/12)
A természetvédelem kapcsán sok szó esik napjainkban a természeti rendszerek összetettségéről, azonban a legtöbb ember számára nem egyértelmű, miről van szó. A műholdas jeladókkal követett magyar kerecsensólymok – köztük Piros és Ványa – története jó példája annak, hogy milyen bonyolult és nagy léptékű az az ökológiai rendszer, amelyben mi emberek is élünk. Két éve, még a szakemberek sem igazán gondolták volna, hogy a közép-európai kerecsensólyom-állományra az afrikai vagy a közép-ázsiai természeti környezet állapota, és ezzel összefüggésben, az ott élő emberek természetvédelmi elkötelezettsége – vagy annak hiánya – is hatással lehet. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) által vezetett magyar-szlovák kerecsensólyom-védelmi LIFE program eredményei ismét rávilágítanak arra, hogy a sikeres természetvédelmi programokhoz elengedhetetlen a széleskörű nemzetközi összefogás.
2007 és 2009 között, 46 kerecsensólyomra tettek műholdas jeladót a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a BNPI szakemberei. A nyomkövetés célja a kóborlási, vonulási útvonalak és ezen keresztül a sólymokra leselkedő veszélyek feltérképezése – annak érdekében, hogy a megszerzett információk birtokában hatékonyabb legyen védelmük. A veszélyeztető tényezők felmérése többnyire közvetett módon, a helyi kollégák, madárbarátok bevonásával történik, ugyanakkor a legnyilvánvalóbb jelzés a veszélyekre mindig egy-egy sólyom pusztulása.
Ilyen jelzés volt nemrégen a Piros nevű kerecsensólyom halála is. Ez a madár, kisebb szenzációt keltve, nem keletre, vagy délre indult el Magyarországról, mint a „rendes” kerecsenek, hanem nyugatra. Spanyolország után Afrikába indult, és az utolsó jelei Mauritánia északnyugati szegletéből érkeztek. Piros ekkor mintegy 4300 kilométerre volt Magyarországtól. Sikerült felvenni a kapcsolatot Menna Ould Mohamed Salehhel, a Banc d’Arguin Nemzeti Park helyi irodájának vezetőjével, és ő munkatársaival végül meg is találta Piros maradványait. A pusztulás okát már nem lehetett egyértelműen megállapítani, és természetes okok, valamint az ember által okozott másodlagos mérgezés egyaránt szóba jöhet. A térségben ugyanis hajókat bontanak szét, amelynek során szennyező anyagok kerülhetnek a környezetbe. A kérdés tisztázása még további vizsgálatokat igényel. Piros jeladója a spanyol kollégák segítségével már úton van Magyarország felé.
Magyar segítséggel ért viszont haza egy másik elpusztult fiatal kerecsensólyom, Ványa jeladója Kazahsztánból. Ványa a Körös-Maros Nemzeti Park területéről indult útnak 2008-ban egy hónappal kirepülése után. Két hét alatt elérte Kazahsztánt, majd jelei egyetlen helyről kezdtek el jönni, ami arra utalt, hogy Ványa valószínűleg elpusztult, 2500 kilométerre otthonától. Kazahsztánban senki nem tudott segíteni Ványával kapcsolatban. 2009-ben indultak viszont a Bakonyi Poroszkálók (http://www.bakonyiporoszkalo.fw.hu), az „Aranyembertől Attiláig” elnevezésű, magyar-kazah hagyományőrző lovas túrájukra Kazahsztánból Magyarországra. Tagjai – dr. Bencze István, Csepin Péter és Zsolnai Gábor – elhaladtak a kérdéses terület mellett, és indulásuk előtt felajánlották segítségüket. Így történt, hogy 2009 nyarán, majdnem egy évvel az eltűnés után, megkerültek Ványa maradványai is. Sajnos, ez esetben is csak feltételezni lehet, hogy a fiatal, tapasztalatlan kerecsen nem tudott zsákmányolni, legyengülve elpusztult, esetleg zsákmányul esett valamilyen erősebb ragadozónak.
Piroson és Ványán kívül került még kézre más jeladós kerecsensólyom is külföldön. Pusztult már el jeladós kerecsensólyom például áramütéstől Oroszországban, héja által Lengyelországban és több olyan külföldön eltűnt kerecsen is akad, amelyek eddig ismeretlen okból pusztultak el. A LIFE program során szerzett információk, az egyéb programok során szerzett információkkal együtt rávilágítanak az ökológiai rendszerek összetettségére és kiterjedtségére, így a nemzetközi szintű védelem szükségességére, és hazai természetvédelem fontosságára egyaránt. A kerecsensólyom közép-európai állományát tekintve, Magyarország, Szlovákia és Szerbia szerepe kulcsfontosságú. A faj hosszú távú stabilizálása és megőrzése érdekében ugyanakkor, a nemzetközi jogi együttműködésen túl, mára elengedhetetlenné vált egy széleskörű nemzetközi szintű összefogás a gyakorlati védelmi tevékenységek terén is. Az elpusztult jeladós kerecsenek felkutatásában tapasztalható együttműködés a különböző nemzetiségű szakemberek között ennek első lépése lehet.
Háttér
Az Európai Unió LIFE-Nature programjának támogatásával, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának a vezetésével közös magyar-szlovák természetvédelmi program indult a világszerte veszélyeztetett, Magyarországon fokozottan védett kerecsensólyom védelme érdekében. A program fontos része a műholdas nyomkövetés, amelyet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a BNPI munkatársai végeznek.
Kapcsolat
Fidlóczky József
Projektmenedzser
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
Tel:+ 36-30-349 5664
e-mail: fidlojo@gmail.com
Prommer Mátyás
kommunikációs munkatárs
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Tel.: +36 20 5531296
prommer.matyas@mme.hu
|
 |
|
Ragadozómadár-védelmi találkozó (Olaszország) |
(2009/10/27)
2009. október 22-23-án, az Astrale LIFE monitoring csapat és a Grosetto-i regionális önkormányzat találkozót szervezett Arcidosso-ban, a ragadozómadarak védelmével foglalkozó LIFE projekteken dolgozó szakemberek számára. A cél a hasonló, vagy közös témákkal foglalkozó LIFE programok közötti kommunikáció elősegítése volt. A találkozón a magyar-szlovák kerecsensólyom-védelmi program is bemutatásra került.
Számos ragadozómadár-faj állománya Európában drámaian lecsökkent, az élőhelyek csökkenése és leromlása, különböző emberi tevékenységek, és a földhasználat változása miatt. Emellett az éghajlatváltozás következményei is csökkentik sok faj túlélési esélyeit, az elterjedési területek feldarabolódásán, és a fajok ökológiai helyzetének megváltozásán keresztül. Ennek a drámai helyzetnek köszönhetően, a Madárvédelmi Irányelv 1-es Függelékében felsorolt 181 fajból, 40 ragadozómadár-faj; a LIFE által prioritásnak tekintett 49 madárfajból 13 ragadozó (lásd: Wild Birds: Action plans) és az EU környezetvédelmi stratégiája határozottan támogatja védelmüket (Duke, 2008).
A nemzetközi találkozó célja, amelyen olasz, spanyol, portugál, bolgár és magyar LIFE projektek kedvezményezettjei, nem-LIFE programok ragadozómadár-védelmi szakemberei, döntéshozók, valamint az olasz elektromos művek képviselői vettek részt, a következő volt:
- bemutatni a LIFE-Nature programok során szerzett tapasztalatokat és azok átadhatóságát;
- meghatározni a tudományos módokat, amelyek hatékonyabbá teszik a védelmi tevékenységeket;
- elősegíteni a ragadozómadár-védelem több szempontú megközelítését;
- megvitatni a ragadozómadár-védelmi programokkal kapcsolatos főbb témákat (például a vidéki érdekcsoportok bevonását, a veszélyek csökkentését, a vonulási utak védelmét, a dögevők védelmét, a fontos élőhelyeket érintő szélerőművek és elektromos hálózatok építését, az etetést és egyéb, a visszatelepítést elősegítő tevékenységeket);
- támogatni a tapasztalatcserét a LIFE projektek kedvezményezettjei között, és elősegíteni egy egységes megközelítést a közös problémákra.
Az előadásokból kitűnt, hogy vannak olyan veszélyeztető tényezők és problémák, amelyek minden országban megjelennek, mint például az áramütés, a mérgezés és a szélerőművek építése. A résztvevők egyetértettek abban, hogy uniós szintű szabályozásra van szükség e problémák megoldásához. A találkozó, a különböző országokból érkezett kedvezményezettek megbeszélései kiváló lehetőséget nyújtottak az eszmecserére és együttműködések kialakítására.
A magyar-szlovák kerecsensólyom-védelmi program szintén bemutatásra került a találkozón. Fidlóczky József, a program vezetője, 15 perces előadást tartott a projekt általános céljairól és az eddig elért eredményekről. Az előadás után a résztvevők elismerően nyilatkoztak a magyar és szlovák kollégák által a faj védelme érdekében elvégzett munkáról.
További információk a Workshop-ról:
Birds of Prey LIFE-NATURE Workshop, Arcidosso 22-23 October 2009 >>
|
|
|
Sólyomnak sólymokról |
(2009/09/26)
Sólyom László a Magyar Köztársaság Elnöke a Bükki Nemzeti Parkban 2009. szeptember 20-22-én tett látogatása során megismerkedett a sikeres magyar-szlovák együttműködésben megvalósuló LIFE projektünk munkájával és eredményeivel, amihez további sok sikert kívánt.
|
|
|
Piroska nyugaton, Farkas északon – kerecsensólymaink útja és sorsa Európában |
(2009/08/26)
Útra keltek az idei fiatal, műholdas jeladóval követett kerecsenek, s az állomány fele már elhagyta a Kárpát-medencét! Két különleges esetet hozott a nyár vége: Piros a hagyományos nézeteket felülírva az Ibériai félszigeten tartózkodik immár hosszabb ideje, míg Farkas története ritkaság számba megy az ismert halálesetek között, egy másik ragadozó madár végzett vele. A kerecsensólymokat a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által vezetett magyar-szlovák kerecsensólyom-védelmi LIFE program keretében jelölték műholdas jeladóval a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, és az illetékes nemzeti parkok munkatársai.
Érdekes évnek bizonyul 2009 a kerecsensólymok szempontjából! Idén korábban indultak el, mint az előző években, és az útvonalak is eltérnek az eddig megismertektől.
A legérdekesebb irányt Piros, a Nyugat-Magyarországon jelölt fiatal tojó kerecsensólyom vette. Piros július 26-án indult útnak, majd Horvátország, Szlovénia, Olaszország és Franciaország érintésével, július 31-én már Spanyolországban volt. Egy kis kószálás után Valladolid városától északra állapodott meg, ahol jelenleg is tartózkodik.
Az esemény nem kis izgalmat váltott ki a magyar és spanyol madarászok között, ugyanis a kerecsensólyom, mint keleti elterjedésű, pusztai élőhelyeket kedvelő faj, ritkán fordul elő Csehország délnyugati részétől nyugatabbra. Eddig mindössze egy adat ismert, amikor vad kerecsensólyom Nyugat-Európában került meg: Egy Pozsony mellett gyűrűzött fiatal kerecsensólymot két hónappal később Délnyugat-Franciaországban ütött el egy leszálló sportrepülőgép.
A mostani eset egyértelműen bebizonyította, hogy alkalmanként természetes módon is előfordulhatnak kerecsensólymok az Ibériai-félszigeten, és a megfigyelt egyedek nem feltétlenül szökött solymászmadarak – mint ahogy ezt eddig gondolták.
Pirosnak ugyanakkor nincs könnyű dolga. Amint azt a spanyol madarászok elmondták, a területen a sólyomra a legnagyobb veszélyt a galambászok jelentik, akik saját kedvtelésük védelmében illegálisan pusztítanak minden ragadozó madarat. Gondot okozhat a vadászok egy része is, akik a ragadozó madarakat konkurenciának tekintik, és az általuk vadászott fogolyállományt féltik a ragadozóktól, és tevőlegesen is hozzájárulnak utóbbiak számának csökkentéséhez! Emellett, tavaly a tartományi kormány (Castilla y León) intenzíven mérgezte a mezei pockokat a területen, ami számos ragadozómadár elhullását eredményezte, és a mérgezés hatása a mai napig érezhető!
A spanyol madarászok készségesen segítettek a megtelepedés helyére vonatkozó információk összegyűjtésében, és rajta tartják a szemüket Piroson, ami sok tekintetben védelmet jelent számára!
Farkas nem volt ilyen szerencsés. A Délkelet-Magyarországon jelölt idei madarat a lengyel kollégák elpusztulva találták meg Wroclaw közelében. A helyszínen talált nyomok alapján valószínűsíthető, hogy egy héja végzett vele. Talán valamilyen zsákmányért ment a harc, talán a héja magát a kerecsent nézte zsákmánynak – ezt már nem fogjuk megtudni. Az ilyen jellegű természetes mortalitás valószínűleg nem ritka, de nem túl gyakran sikerül dokumentálni!
A többi magyar kerecsensólyom Magyarországon, illetve Ukrajnában és Oroszországban készül az őszi vonulási időszakra.
Reméljük, az érdekességek tovább folytatódnak, és a jelölt madarak tovább gyarapítják a szakemberek ismereteit, a faj védelme érdekében.
A jeladós kerecsenek útvonalait térképen is megnézheti! >>
|
|
|
