 |
|
Jelentés a kerecsenek nigeri telelőhelyéről |
(2010/07/12)
2009 októberének végén, egy műholdas jeladóval felszerelt kerecsensólyom, Dorottya, érkezett Nigerbe. A következő négy hónap nagy részét 25-50 kilométerre Zindertől észak-északkeletre töltötte (nagyjából Ész 14.00 Kh 09.00). A terület, ahol tartózkodott, javarészt sík, homokos terület. Az éves csapadék átlagban 300-400 mm. A fő termény a hausza gazdák által termesztett köles. A területhasználat másik fő típusa a pásztorkodás, amely a peul családokra jellemző.
Február 7-16 között egy terepmunka keretében felmérésre kerültek a terület ökológiai jellemzői, és a madár viselkedését is megfigyelték. Két alkalommal került szem elé. Köpetet, és tépést is talált a felmérést végző helyi biológus. 20 km hosszú középfeszültségű vezetéket nézett végig, és 25, egyenként kb. 2 km hosszú szakaszon vizsgálta a növényzetet, és a zsákmányállatokat.
A köpet bogár/bogarak, és madarak maradványait tartalmazta. Emlősre utaló szőr nem volt a köpetben. A tépés alapján, a zsákmány egy csirke lehetett. A helyi növényzet nagyon nyílt, kevesebb, mint 20 fával hektáranként. A terület, Dania, amelyen Dorottya az első két hónapot töltötte, még mindig őrzi helyenként természetes jellegét. A második két hónapot Toumnia körül töltötte, ahol a természetes növényzet helyén mindenhol kölest termelnek. Egy harmadik területen, 70 km-re dél-nyugatra, ahol mindössze egy éjszakát töltött, több fa van (70 fa/ha), de szintén a kölesföldek dominálnak.
A helyi madár-biomassza 1 és 2.5 kg / km között változott a felmért szakaszokon. Az egyenesszárnyúak és hüllők jelenléte alacsony volt, és az emlősök jelenléte sem volt nagyon magas. Érdekes lenne összehasonlítani az európai élőhelyeket és zsákmány-elérhetőséget a nigeri eredményekkel.
Úgy tűnik, hogy a kerecsenre a legnagyobb veszélyt a helyi vadászok, és a csúzlis/parittyás fiúk jelentik. Más részről viszont, az olyan madarak, mint a kerecsen, a helyiek szerint szerencsét hoznak, és hasznosnak tekintik őket, mert a kölestermést veszélyeztető madarakat és emlősöket zsákmányolják. Ez a szempont lehet a kapcsolódási pont a kerecsent és más ragadozómadarakat érintő természetvédelmi szemléletformálásban.
A teljes jelentés (angolul) >>
|
 |
|
A kerecsensólyom-védelem folytatódik |
(2010/06/21)
Az EU LIFE Bizottsága támogatásra érdemesnek találta újabb kerecsenes pályázatunkat, amelynek célja egyrészt a jelenleg futó projekt tapasztalatainak átadása a román és bolgár kollégáknak, másrészt többek között a szigetelések folytatása a legveszélyesebb helyeken Magyarországon, és egy áramszolgáltató mint partner bevonásával Szlovákiában. A projekt keretében sor kerül a szélerőművek hatásának és a zsákmányállat összetétel vizsgálatára is.
A projektben 4 ország 14 szervezete vesz rész a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság irányításával.
A projekt partnerei:
Bulgáriában: BirdLife Bulgaria
Magyarországon:KNPI, KMNPI, MME, Pro Vértes Közalapítvány, Zöld Folyosó Közalapítvány, ÉMÁSZ, DÉMÁSZ, MAVIR
Romániában: MILVUS, BirdLife Romania
Szlovákiában: RPS, ZSE (szlovák E.on)
A projekt 2010.10.01-től 2014.09.30-ig tart.
Teljes jóváhagyott költségvetése: 4 032 828 Euro, amelynek 74,55%-át az EU fedezi.
|
|
|
A kerecsensólyom elvesztette csatát – sérülése végzetesnek bizonyult |
(2010/01/28)
Három hónap intenzív gyógyítás nem volt elegendő a sólyom megmentésére. Sajnos, a kerecsensólyom – egy világszerte veszélyeztetett faj példánya nem térhetett vissza a természetbe. A madár komoly műtéten esett át, azonban állapota nem javult és feltehetően bakteriális fertőzés következtében 2010 januárjának elején elpusztult.
A kerecsensólymot röpképtelen állapotban találták 2009 november elején, Pozsonypüspökiben (Pozsony külvárosa). A 3 – 4 éves hímen nem volt ornitológiai gyűrű, így származási helye nem volt megállapítható. Az Állami Természetvédelmi Hivatal segítségével állatorvoshoz került, ahol röntgen egy sörétet talált a madár medencéjében. Tekintettel a sérülés régebbi jellegére, a szakértő végül nem távolította el a sörétet. A madár állapota azonban nem javult. A második röntgen már kimutatta a második sörétet, a madár szárnycsúcsában. A felfedezés után, a sörét eltávolítása mellett döntöttek. Mindenki azt remélte, hogy a műtét után felépül a kerecsen.
A sólyom illegális lelövés áldozata lett. Minden, madarakat közvetlenül érintő károkozás „madarak elleni bűncselekménynek“ minősül. Ennek értelmében eljárást indított ismeretlen tettes ellen a rendőrség területileg illetékes szerve. Az ilyen típusú bűncselekményeknek évente több tucat madár esik áldozatul Szlovákiában. Az illegális lelövés mellett, mérgezés, csapdázás, fészekrablás, illegális befogás és tenyésztés szintén előfordul a bűnözők tevékenységei között. 2009-ben négy kerecsensólymot találtak karbofurán mérgezéssel ugyanazon a területen. Ez az eset is jól illusztrálja a probléma kiterjedtségét.
2009-ben csak 34 pár kerecsensólyom fészkelt Szlovákiában. A veszélyeztetett fajok védelme érdekében különböző természetvédelmi programok folynak. Az egyik éppen a magyar-szlovák „Kerecsensólyom-védelem a Kárpát-medencében“ című LIFE-Nature program, amelyet az Európai Bizottság támogat, és 2006-ban kezdődött a két országban.
|
|
|
Áramütéstől pusztult el János, a kerecsensólyom |
(2010/01/07)
Rosszul indult az év a kerecsensólymoknak, és az őket védő szakembereknek. 2010. január 4-én, áramütéstől elpusztulva találták meg Jánost, a műholdas jeladóval felszerelt öreg hím kerecsensólymot. Élt hét évet.
2010. január 4-én értesítették a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársait, hogy egy jeladóval felszerelt öreg hím kerecsensólymot találtak Tököl határában. A helyszínen kiderült, hogy Jánosról, a magyar-szlovák kerecsensólyom-védelmi LIFE projekt keretében jelölt egyik öreg kerecsensólyomról van szó.
János 2002 júniusában repült ki a fészekből, az apaji pusztán, két testvérével együtt. A fiókaként kapott gyűrű alapján azonosították ismét a madarat 2008 márciusában, amikor újra befogták a szakemberek – ismét az apaji pusztán, kirepülési helyének közelében. Ekkor János már ivarérett volt, és egyike lett annak a három felnőtt madárnak, amely a LIFE program során jeladót kapott. A felnőtt madarak esetében, a műholdas nyomkövetés célja az általuk használt terület nagyságának, és jellemzőinek megismerése volt. Az így kapott információk segítenek egy hatékonyabb kerecsensólyom-védelmi program összeállításában.
János 2008-as sikertelen fészkelése után, 2009-ben a pár sikeresen költött. Egyetlen fiókája, Karcsi, szintén kapott jeladót. A család július közepéig maradt együtt, ekkor Karcsi elhagyta Magyarországot, és hosszas kóborlás után, amelynek során bejárta Ukrajnát, ősszel Bulgáriából jöttek utolsó jelei. János 2009. november közepéig a területén maradt, majd a szomszédos, táplálékban gazdagabb területeket kezdte látogatni, ahol utolsó napjait is töltötte. János tetemét 2010. január 4-én, Tököl közelében, egy szigeteletlen középfeszültségű oszlop alatt találták meg. Valószínűleg meg akart pihenni az oszlopon, amikor a halálos áramütés érte.
A védett madarak, azon belül is elsősorban a ragadozómadarak és a fehér gólya, egyik legjelentősebb pusztulási oka az elektromos oszlopokon elszenvedett áramütés. Az MME és a hazai nemzeti park igazgatóságok az áramszolgáltató vállalatokkal együttműködve már évtizedek óta próbálják feltárni és megoldani ezt a problémát a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint az Európain Unió pénzügyi segítségével. Ezen munkák keretében egyre több oszlopot alakítanak madárbaráttá, azonban ezek aránya országosan még mindig csak 10% körül van az összes veszélyes oszlophoz képest, és a jelenlegi eset is bizonyítja, hogy bőven akad még tennivaló az elektromos vezetékhálózat madárbarát átalakítása terén.
|
|
|
